Misztikum lengi körül a macskákat, amióta csak megjelentek az első letelepedett kőkori emberek körül úgy 10 ezer éve. Voltak már istenek hírnökei, sőt, isteni állatok is az ókori Egyiptomban, máskor csak egyszerűen megtűrték ezeket az öntörvényű, puha léptű, sejtelmes egerészeket, akikről mindenki tudni véli, hogy kilenc életük van, és mindig a talpukra esnek. Mára már behízelegték magukat a házakba, lakásokba, és felvették az imádni való házi kedvenc kényelmes szerepét, hogy komfortos miliőben bájolják el gazdáikat, akik boldogan figyelik kedves szokásaikat.
Például, hogy törzshelyük a radiátor (szeretik a kellemes meleget), együtt alszanak gazdikkal lábvégen (ragaszkodók), vagy szívesen kapargatják szálasra a ülőgarnitúra kárpitjait (koptatják a karmaikat) – mind jól ismert macskaszokás. De hogy miért viszik sokan közülük játékaikat (legyen az zokni, plüssegér, kupak) előszeretettel az ennivalójukhoz, vagy mártják a szivacslabdát, golyóstollat kéjesen az ivótáljukba, kifürkészhetetlen cselekedet egyelőre.
Forrás: index.hu