Számos magyarázat létezik a macskák víziszonyára: az evolúciós félelem mellett például a kifinomult szaglás is közrejátszhat.
Köztudott, hogy a macskák többsége utálja a vizet. Mindannyian láttunk már videókat kád szélén egyensúlyozó, halas tó oldalán elmélázó vagy éppen medence mellett az ugrást elmérő macskákról, akik a csobbanást követően riadt kapkodással és kapálódzással igyekeznek kievickélni a szorult helyzetből.
Közérdekű információ: nem kell azonnal megijedni és a legrosszabbtól tartani, ha azt látjuk, hogy vízbe esett egy cica, a kutyákhoz hasonlóan tudnak ugyanis úszni. A viselkedésüket tehát elsősorban az ijedség és a víziszony generálhatja, de persze nem árt résen lenni, és segíteni az állatnak, ha szükséges.
Hogy mi miatt is jellemző a macskákra ez a bizonyos víziszony? Biztos válaszok nincsenek erre a kérdésre, teóriákból annál több.
A génjeikben hordozhatják
A házimacskák őse Észak-Afrika száraz éghajlatán élt, és egy elmélet szerint ez is állhat akár a félelmük hátterében. Az ezt a teóriát hangoztatók szerint evolúciós tulajdonság ez, amely azért alakulhatott ki, mert az ősök szintjén egész egyszerűen nem alakult ki a vízzel való kapcsolat.
Forrás: prove.hu