Hogyan jellemeztem volna nagyjából egy hónappal ezelőttig Fabriciót? Valahogy úgy, hogy képzelj el egy 14 éves kamasz fiút, aki éjszakába nyúlóan videójátékozik, a nap legfurcsább szakaszaiban fosztja ki hűtőt, nem takarít maga után a vécén, és mindemellett a szülőkről való leválásnak egy olyan szakaszában jár, amikor az anyja és az apja egyszerre az esküdt ellenségei, valamint életének legkedvesebb szereplői. Főleg, ha zsebpénz kell vagy a mamahotel melege, ugye. Azonban – bár persze a fenti sorok inkább poén tárgyát képezik, mint valódi panaszokat – ma már tudom: az egyik legnagyobb hiba, amit a háziállatainkkal kapcsolatban elkövethetünk az, ha az emberi viselkedésből kiindulva próbáljuk őket megérteni. Szóval még mielőtt teljesen elszaladna velem a ló, itt és most leszögezném: Fabricio egy macska. Nem is akármilyen. Takács Dalma riportja.
Forrás: wmn.hu