Ha nagymacskákról készül természetfilm, szinte biztosan belekerül egy olyan snitt, amiben a fejedelmi állat felszegi a fejét, és elnyújtottan ordít egy kiadósat. Oroszlánüvöltést állatkertben is könnyű elcsípni – ez ugye fontos cselekményszál volt a Keménykalap és krumpliorrban is –, de ordít a tigris, és a jaguár is. A nagymacskák legismertebb rokona, a DNS-ét tekintve kb. 95 százalékban azonos házi macska viszont képtelen ilyen mutatványra. Cserébe tud dorombolni, ami pedig az oroszlánnak nem megy. Hogy lehet ez?
A magyarázat igazából egyszerű: a hangképző szervek eltérő felépítésében rejlik a titok. Az ordításban a nyelvcsontnak kulcsszerepe van, ami a gége tetejénél elhelyezkedő, U alakú csontocska.
Forrás: telex.hu