A thai macska és a sziámi története szorosan összefonódik, ugyanis jó ideig a két cicát egy fajtának tekintették. Azonban, amikor a sziámik tenyésztésénél egyre hangsúlyosabb szempont volt, hogy minél kecsesebbek és karcsúbbak legyenek, a két típus kezdett különválni. Rokona megőrizte a hagyományos, klasszikus testalkatot, így a thai valamivel masszívabb nála, de nem kevésbé szerethetőbb.
A thai macska igazán emberszerető cica, aki kifejezetten igényli a figyelmet és a gondoskodást. Rendkívül aktív, kíváncsi és beszédes háziállat, aki szinte mindig valamilyen huncutságon töri okos fejét. Olyan, mint egy kisgyerek, imádnivaló a jelleme, mellette garantáltan nem unatkozik gazdája. Természetes macskafajta, azaz emberi beavatkozás nélkül alakult ki.
Nevéből is könnyen kikövetkeztethető, honnan ered ez a macskafajta. Thaiföldön wichienmaat névvel illetik, ami lefordítva gyémánt holdat jelent. Kialakulásának ősi története megegyezik a sziámiéval, csupán az 1950-es évek körül kezdett különválni a két fajta egymástól, a nyolcvanas évektől kezdve pedig kifejezetten megnőtt az elegánsabb változat iránti érdeklődés. Míg a tenyésztők többsége a karcsú, vékony testalkatú cicákat részesítette előnyben, sokan voltak, akik a kerekded formákat preferálták. Egyesek így továbbra is a hagyományos típus elérésére törekedtek a tenyésztéskor, azonban a kiállításokon egyértelműen a karcsúbb változatot díjazták legtöbbször. Az eredeti fajtához hűséges tenyésztők továbbra is meg kívánták őrizni ezt a típust, még akkor is, ha az új sziámi beárnyékolta kedvencüket.